A tegnapi csukás tavi peca után, ma a Tiszára indultunk pergetni barátommal, Rolival. Hajnalban kicsit megijedtem, mert elég erős szél fogadott minket a vízparton, de ennek ellenére elindultunk, és nem bántuk meg...
A Tisza gyönyörű volt reggel. A szél is lecsendesedett napkeltekor, így tiszta, napos időben motoroztunk a kiszemelt hely felé. Később a nap folyamán újra feltámadt, de ennek ellenére nagyon jó hangulatban pecáztunk.
Sok kapásunk volt, és sikerült fogni kövest is, fogast is, de az igazán nagy meglepetés dél utánig váratott magára. Egy laposoldali homokpadot vallattam, amikor elnehezült kezembe a bot és hatalmas erő kezdett tombolni a zsinór végén.
A viszonylag sekély vízen akasztott hal a nyílt víz felé kezdett rohanni és időbe telt míg megtudtam szelídíteni. Persze sejtettük, hogy busával van dolgunk. Mikor közelebb tudtam húzni, többször visszatört a mélybe, végül (harmadik kísérletre) Rolinak sikerült fogást találnia rajta és kézzel emelte be az óriási halat a csónakba.
A szél közben kitolt minket a partra. Gyorsan lőttünk pár képet a halról, majd visszaadtam a Tiszának.
